Alvás és katonai szolgálat

Az idegtudomány, a pszichofarmakológia rendkívül gyorsan fejlődik, új vizsgálóeszközök állnak rendelkezésre az agyi tevékenység, az elektromos és kémiai stimuláció és az emberi viselkedés közötti kapcsolatok megismerésére. Ezek a kutatási eredmények azonban hatással lehetnek a katonai erők működésére és hatékonyságára mind a szimmetrikus, mind az aszimmetrikus hadviselésben.

„2003 novemberében 1 hétre el kellett mennem Hajdúhadházra. Az ottani rangerképzés egyhetes katonaorvosi felügyeletét kellett ellátnom. A rangerképzés amerikai mintára körülbelül nyolc hétig tartott. Ezen képzés alatt nagyon nehéz fizikai és szellemi kihívásoknak kellett megfelelniük a katonáknak. ….
Az ottlétem során megdöbbentő volt számomra, hogy a katonákat hosszú heteken át, szinte a képzés teljes időtartama alatt súlyos módon alvásdepriválták.
A kiképző őrnagy megtudván, hogy alvással foglalkozom a szűkebb szakterületemet illetően, arra kért, hogy tartsak a képzettek számára előadást az alvásról, annak folyamatairól, természetéről, betegségeiről. Az őrnagy utasítása alapján az előadást éjféltől hajnali 2:00 óráig, két órán keresztül kellett tartanom. Az előadás során mindenki elaludt, talán még én is.”

Az alvásmegvonás a teljesítmény csökkenését, a hatékonyság romlását, hangulatzavart (feszültséget, depressziót, agressziót, kimerültséget és zavartságot) okozhat. Ez hátrányt jelent a harckészültségben, és hozzájárul az ún. harci stressz kialakulásához.
Azoknál, akik fokozott nappali aluszékonyságban szenvednek, rendkívül fontos meghatározni, hogy a háttérben a környezeti feltételek által okozott alváshiány állhat-e vagy valamilyen alvászavar.

A katonai hatékonyság egyik jelentős eleme, közvetlen emberi tényezője a teljesítmény romlása stresszes körülmények között, különös tekintettel az alváshiányra. Ha az ellenség jelentős alvási előnnyel rendelkezik, akkor ez erőfölényhez vezethet.

Az orvos ezredes, alvásspecialista, neurológus szerző részletesen körbejárja és bemutatja mindazt, amit az alvászavarok, alvásmegvonás okozta tünetek kivizsgálásáról és felismeréséről tudni kell.
A könyv ajánlott neurológusoknak, szomnológusoknak, katonaorvosoknak, foglalkozás-egészségügyi szakembereknek, valamint egyetemi hallgatóknak.

Az orvos ezredes, alvásspecialista, neurológus szerző részletesen körbejárja és bemutatja mindazt, amit az alvászavarok, alvásmegvonás okozta tünetek kivizsgálásáról és felismeréséről tudni kell.

A könyv ajánlott neurológusoknak, szomnológusoknak, katonaorvosoknak, foglalkozás-egészségügyi szakembereknek, valamint egyetemi hallgatóknak.
Az idegtudomány, a pszicho-farmakológia rendkívül gyorsan fejlődik, továbbá új tudományos eszközök állnak rendelkezésre az agyi tevékenység, az elektromos és kémiai stimuláció és az emberi viselkedés közötti kapcsolatok alapvető megismerésére. Ezek a kutatási eredmények azonban hatással lehetnek a katonai erők működésére és hatékonyságára, mind a szimmetrikus, mind az aszimmetrikus hadviselésben.

A tartósan jelen lévő fokozott nappali aluszékonyság az alvás-ébrenlét szabályozás súlyos zavara, melyet gyakran félrediagnosztizálnak és félrekezelnek. Gyakran jelentkezik fiatal felnőtt korban, emellett szokatlan szellemi megterhelés provokálhatja, amely a teljesítmény és a viselkedés komoly zavarához vezethet: a balesetek kockázatát megnöveli, és éjszakai zavartsághoz vezethet.

Az alvásmegvonás a teljesítmény csökkenését, a hatékonyság romlását, hangulatzavart okozhat; feszültséget, depressziót, agressziót, kimerültséget és zavartságot von magával. Ez hátrányt jelent a harckészültségben és hozzájárul az ún. harci stressz kialakulásához.

A megfelelő hosszúságú alvásidő engedélyezése alapvető fontosságú, az alvásidő nem áldozható fel más tevékenységek javára. Ez különös jelentőséget akkor kap, amikor a munkakör szoros megszorításokat diktál (pl. többműszakos beosztás, katonai szolgálat), és a tartós, magas szintű éberség jelentős szerepet kap a munkateljesítményben, a döntéshozatalban vagy a túlélés szempontjából. Azoknál, akik fokozott nappali aluszékonyságban szenvednek, rendkívül fontos meghatározni, hogy a háttérben a környezeti feltételek által okozott alváshiány áll, vagy valamilyen alvászavar.

A kényelmetlen munka- és alváskörülmények, a gyors hadműveleti tempó, a tartós hadműveletek és az elégtelen ellátó személyzet a fáradtságot egyre inkább a figyelem középpontjába helyezik. A katonai hatékonyság egyik jelentős eleme, közvetlen emberi tényezője a teljesítmény romlása stresszes körülmények között, különös tekintettel az alváshiányra. Ha az ellenség jelentős alvási előnnyel rendelkezik, akkor ez komoly veszélyt jelent.

Prológus
Bevezetés

I. Alvás és katonai szolgálat

  1. A teljesítmény jelentősége
  2. Az emberi teljesítmény
  3. Alvás, alvásdepriváció és az emberi teljesítmény folyamatos műveleti tevékenység során
  4. Alvás, alvásdepriváció és a harci/műveleti teljesítmény
    1. Alvás az Egyesült Államok Hadseregének Ranger Iskolájában és Nemzeti Képzési Központjában (U.S. Army Ranger School and National Training Center (NTC))
    2. A barátságos tűz esete az Öböl-háborúban
  5. Az alvás regeneratív értéke
  6. Az alváshiány hatása a teljesítményre
  7. Az alvásirányítás és az éberségfenntartás kezelésének gyakorlati problémája az operatív tervezésekben
  8. Az alváskezelő rendszer
  9. Alvás mérése műveleti környezetben: az alvás-aktivitás figyelő
  10. Az alváshiány hatásának modellezése a teljesítményre
  11. Alvás, alvásmentesség, folyamatos műveletek és a parancsnoki felelősség
  12. Összegzés és következtetések

Irodalom

II. A fiziológiás alvás

  1. Bevezetés
  2. Az alvás elektrofi ziológiai és poliszomnográfiás jellemzői
    1. Az elektroenkefalogram (EEG)
    2. NREM-alvás
    3. REM-alvás
  3. Elektrookulogram (EOG)
  4. Elektromiogram (EMG)
    1. A bőrellenállás és a bioelektromos bőrpotenciálok alvásban
  5. A NREM- és a REM-alvás
    1. A NREM-alvás
    2. A REM-alvás
  6. Az alvás mintázata, az alvásszerkezet
  7. Az alvás-ébrenlét szabályozás homeosztatikus, cirkadián és ultradián komponensei
  8. Az alvás-ébrenlét ritmus cirkadián szabályozása
  9. Az ultradián szabályozás (alvásszerkezet) ma ismert tényezői
  10. Az alvás kognitív és emocionális modulálása
    1. A leszálló reticularis aktivitás: az izomtónus szabályozása alvásban
    2. Szupraspinális szint
    3. A spinális szint
  11. Az alvás és a légzés-keringés szabályozás kapcsolata
    1. Kardiovaszkuláris szabályozás alvásban
    2. Agyi keringés alvásban
    3. Légzés alvásban
  12. Az alvás és hormonális ritmusok
    1. Somatotrop hormon (STH)
    2. Prolactin
    3. ACTH, cortisol
    4. Thyroxin
    5. Gonadotrop hormonok
  13. Inzulin és vércukorszint
  14. Az immunrendszer és az alvás
  15. Emésztőszervek, veseműködés és az alvás
  16. Az alvás és a testhőmérséklet-szabályozás kapcsolata, az agy hőmérséklete alvás alatt

Irodalom

III. Az alvásmedicina vizsgáló módszerei

  1. Bevezetés
  2. Az alvásmedicinában alkalmazott kérdőívek
    1. Az alvás és ébrenlét állapotának felmérése
    2. Alváskésztetés
    3. Obstruktív alvási apnoe
    4. Narkolepszia
    5. Nyugtalan láb szindróma (RLS)
    6. Cirkadián alvás és ébrenlét zavarai, kronotípusok
    7. Insomnia
  3. Alvásnapló
  4. Az aktigráfia
  5. Poliszomnográfia
    1. A poligráfia (poliszomnográfia) helye a diagnosztikában
    2. A biológiai változók regisztrálásának általános szabályai a poligráfiában
    3. Az elektródák és szenzorok rögzítése, elhelyezése
    4. Differenciálerősítők, szelektorok, elvezetési alapformák, szűrők
    5. A szűrők elhelyezkedése a digitális poliszomnográfokban
    6. A mintavételi frekvencia jelentősége
    7. Az impedancia
    8. Elektromos kalibrálás
    9. A biológiai kalibrálás jelentősége
    10. A regisztrálási (papír) sebesség és az „epoch”
    11. Az alvásanalízis paraméterei
  6. Elektroenkefalogram (EEG)
  7. Elektrookulogram (EOG)
  8. Elektromiogram (EMG)
  9. A kardiorespiratórikus funkciók paraméterei
    1. A fi ziológiás és kóros légzés monitorozásának jelentősége
    2. Az orr-garat légzés követésének módszerei
    3. Tracheahang
    4. A légzőmunka detektálása
  10. A vérgázváltozások monitorozása
    1. Pulzoximetria
    2. Direkt (transzdermális) parciális O2-nyomás- és parciális CO2-nyomás-mérés
    3. Kapnometria
  11. A szisztémás vérnyomás monitorozása
  12. EKG-monitorozás
  13. Pulzusátvezetési idő (Pulse Transit Time=PTT)
  14. A gastrooesophagealis refl ux monitorozása
  15. Alvásfüggő erekció monitorozása
  16. Mozgásparaméterek
  17. Testpozíciós szenzorok
  18. A videó- (kép-/hang-) monitorozás
  19. A poliszomnográfi a standard elvezetési kombinációi
  20. A poliszomnográfi a indikációi az alvásmedicinában
  21. A polszomnográfi ás felvételek értékelése
  22. A poliszomnográfi a értékelésére vonatkozó általános szabályok
    1. Az epoch meghatározása és minőségének eldöntése az alvásbeosztás szabályai szerint
    2. A fi ziológiás alvás stádiumainak beosztási kritériumai Rechtschaffen–Kales szerint
    3. Az epochalapú, az alvás-makroszerkezet standard leírására szolgáló paraméterek kiszámítása
    4. A REM denzitása
  23. Az alvásszerkezetet befolyásoló tényezők
  24. Az ébredés (arousal) fogalma és megállapításának szabályai
  25. A kardiorespiratórikus funkciókkal, az alvásfüggő mozgásokkal és ezekkel kapcsolatos arousalokkal összefüggő paraméterek
  26. A napközbeni alváskésztetés és az ébrenmaradás-képesség mértékének objektív mérésére szolgáló tesztek (Multiple Sleep Latency Test=MSLT; Maintenance of Wakefulness Test= MWT)
  27. Forszírozott immobilizációs teszt
  28. Alvásdepriváció
  29. Egyéb vizsgálatok

Irodalom

IV. A csapatorvos és az alapellátás szerepe az alvás-ébrenléti zavarok diagnosztikájában

  1. Az alvás-ébrenlét zavarok diagnosztikájának sajátos vonásai
  2. Az alvás-ébrenlét zavarok időbeli vonatkozásai: a rövid távú és krónikus alvás-ébrenlét zavarok
  3. Az alvás-ébrenlét zavarok ellátási algoritmusa
  4. Szokatlan hangfenomén alvás közben
  5. Szokatlan mozgásmegnyilvánulások alvás közben
  6. Intenzív álomtevékenység alvás közben
  7. Napközbeni aluszékonyság (Excessive Daytime Sleepiness, EDS)
    1. Elsődleges hypersomniák
    2. Alvásfragmentáció-hypersomnia szindrómák
    3. Cirkadián alvás-ébrenlét zavarok
    4. Tüneti hypersomniák
  8. Az alvás-ébrenlét zavarok ellátása és az egészségügy ellátó rendszere
    1. A csapatorvos és a háziorvos szerepe
    2. Szakrendelők, kórházi osztályok
    3. Az alvásambulanciák
    4. Az alváslaboratóriumok és -centrumok feladatai

Irodalom

V. A katona- és katasztrófa-orvostan szempontjából jelentős alvászavarok

  1. Bevezetés
  2. A katonai szolgálat sajátosságai
  3. Insomnia-hypersomnia szindrómát okozó kórképek
    1. Obstruktív alvási apnoe szindróma (Obstrucive Sleep Apnea Syndrome, OSAS)
    2. Narkolepszia
    3. Nyugtalan láb szindróma és periodikus lábmozgás szindróma (Restless Leg Syndrome, RLS, Periodic Leg movement Syndroma, PLMS)
  4. A hypersomnia katasztrófa-orvostani következményei
  5. Az alvásfragmentáció pszichofi ziológiai következményei
  6. Összefoglalás

Irodalom

VI. Alvásdepriváció

  1. A fegyveres erő megváltozott szerepe
  2. A fegyveres küzdelem és a katona
  3. Excesszív mértékű nappali aluszékonyság (Excessive Daytime Sleepiness, EDS)
  4. Az alvásfragmentáció pszichofi ziológiai következményei
  5. Homloklebeny-funkciózavar (Frontal disturbance, FD)
  6. Kóros kimerültség (Fatigue, F)
  7. Megoszlás az egyes alvásbetegségek között
  8. Összegzés

Irodalom

VII. Alvásfragmentáló betegségek hatása a kognitív és exekutív teljesítményre

  1. Bevezetés
  2. Az alvásminőség és a teljesítmény öszefüggései
  3. Saját eredmények

Irodalom

VIII. A több műszakos munkavégzés következményei a cirkadián alvás-ébrenlét ritmusra

  1. Az alvás általános ismertetése és élettani hatása
  2. Az alvás elektrofi ziológiai és poliszomnográfiás jellemzői
    1. A Non-REM- és a REM-alvás
  3. Az alvás mintázata, az alvásszerkezet
  4. Az alvás-ébrenlét szabályozás homeosztatikus, cirkadián és ultradián komponensei
    1. A homeosztatikus komponens
    2. A cirkadián és szemicirkadián komponens
    3. Ultradián komponens
  5. Az alvás-ébrenlét ritmus cirkadián szabályozása
  6. Az ultradián szabályozás ma ismert tényezői
  7. Az alvás-ébrenlét ritmus cirkadián szabályozásának zavarai
    1. Az alvás-ébrenlét ritmus szabályozása
    2. A „free-running” effektus
    3. Az endogén biológiai óra és a külső, időtagoló tényezők interakciója
    4. A cirkadián kronotípusok
    5. Az alvás-ébrenlét ritmus cirkadián szabályozásának zavarai
    6. Az alvás-ébrenlét ritmus cirkadián zavarainak terápiás lehetőségei
    7. Munkaköri szabályok
  8. Hogyan optimalizáljuk az éjszakai műszakok rendjét?

Irodalom

IX. Hypersomniák

  1. Bevezetés
  2. Narkolepszia
    1. Definíció
    2. Prevalencia
    3. Panaszok, tünetek, általános jellemzők
    4. Pszichopatológiai tünetek, pszichoszociális hatások
    5. Genetikai háttér
    6. Jellemző életkor és nem
    7. Diagnózis
    8. Terápia
    9. Rehabilitáció
    10. A kezelés várható időtartama/prognózis
  3. Idiopathiás hypersomnia
    1. Definíció
    2. Patomechanizmus
    3. Prevalencia
    4. Klinikai formák
    5. Diagnosztika
  4. Recidiváló hypersomniák
    1. Defi níció
    2. Patomechanizmus
    3. Klinikai formák
    4. Differenciáldiagnózis
  5. Egyéb hypersomniák
    1. Életmódfüggő elégtelen alvás szindróma
    2. Betegségekhez kapcsolódó vagy gyógyszerek okozta hypersomniák
  6. A hypersomniák (és a narkolepszia) gyógyszeres kezelése
    1. Az EDS megoldására szolgáló gyógyszerek
    2. Cataplexiás rohamok (és disszociált REM-jellemzők) gátlására használt szerek
    3. Az infradián ritmust befolyásoló szerek recidiváló hypersomniákban

Irodalom

X. Parasomniák és alvás alatti epilepsziák jelentősége és differenciáldiagnosztikája

  1. Bevezetés
  2. Alvás alatti mozgástöbblet
  3. Az éjszakai mozgástöbbletek fajtái
  4. Parasomniák
    1. Ébredési parasomniák
    2. REM-fázishoz kapcsolódó parasomniák
    3. Egyéb parasomniák
  5. Ébrenlét-alvás határán kialakuló mozgásjelenségek
  6. Alváshoz vagy felébredéshez kapcsolható epilepsziák
  7. Mozgászavarok mellett jelentkező alvási problémák
  8. A kivizsgálás legfontosabb lehetőségei, elemei
    1. Az anamnézisfelvétel szempontjai
    2. Epilepszia versus parasomnia: az elkülönítés alapvető megfontolásai
    3. A frontálislebeny-epilepszia – parasomniaskála (FLEP) szerepe a differenciáldiagnosztikában
  9. A kivizsgálás lehetőségei: poliszomnográfi a, videó-EEG

Irodalom

Utószó

Prof. Dr. Szakács Zoltán

neurológus, szomnológus, neurofiziológus, orvos ezredes
Az MH Egészségügyi Központ (Honvédkórház) Neurológiai Osztályának osztályvezető főorvosa. A Magyar Alvástársaság alapító tagja, volt elnöke.

Terjesztés:

A könyvet 20% kedvezménnyel vásárolhatja meg webáruházunkban

A könyv kapható még az orvosi könyvesboltokban és egyes kórházi terjesztőknél is.

Ossza meg ismerőseivel!